OPEC
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (Organization of the Petroleum Exporting Countries) | |
 | |
| Az OPEC zászlaja | |
.JPG) | |
 | |
| Az OPEC tagországai | |
| Alapítva | 1960. szeptember 14., Bagdad, Irak |
| Típus | nemzetközi kartell |
| Székhely | Bécs, Ausztria |
| Tagság |  Algéria Egyenlítői-Guinea Egyesült Arab Emírségek Gabon Irán Irak Kongói Köztársaság Kuvait Líbia Nigéria Szaúd-Arábia Venezuela |
| Nyelvek | angol |
| Főtitkár |  Haitham al-Ghais |
 é. sz. 48° 12′ 52″, k. h. 16° 21′ 57″48.214300°N 16.365900°EKoordináták: é. sz. 48° 12′ 52″, k. h. 16° 21′ 57″48.214300°N 16.365900°E | |
| A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kőolaj-exportáló Országok Szervezete témájú médiaállományokat. | |
A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC, angolul Organization of the Petroleum Exporting Countries) nemzetközi szervezet, melynek elsődleges célja a tagországok kőolaj-kitermeléssel kapcsolatos politikájának koordinálása.
Tagországok 2026-ban: Algéria, Egyenlítői-Guinea, Egyesült Arab Emírségek, Gabon, Irán, Irak, Kongói Köztársaság, Kuvait, Líbia, Nigéria, Szaúd-Arábia, Venezuela.[1] 2026. április 28-án az Egyesült Arab Emírségek bejelentette, hogy május 1-jén kilép a szervezetből.[2]
A szervezetet 1960-ban alapították. 1965 óta Bécsben van a székhelye. Döntéshozó szerve a tagországok kormányainak képviselőiből álló, évente kétszer ülésező Konferencia.
Története
[szerkesztés]Az OPEC tagállamai között főként arab világbeli és fejlődő országok találhatók. Létrehozásának célja az volt, hogy tagjai, akik a világtermelés mintegy 40%-át adják, hatékonyabban állhassanak ellen az olajpiacokat akkoriban uraló, az árak csökkentésére törekvő (főleg amerikai, brit és holland) világcégek nyomásának. Kezdetben a harmadik világ olajkészletének értékesítésével megbízott, informális lobbicsoportként működött, és tevékenysége arra irányult, hogy a nyugati világcégek hatalmas bevételeiből nagyobb szeletet próbáljon meg kihasítani azáltal, hogy tagjai árkartellbe tömörülnek, illetve igyekezett ellenőrzést gyakorolni a kitermelt mennyiségek felett. Az 1970-es években viszont már kezdte megmutatni az erejét.
Az 1973-as olajembargó
[szerkesztés]
Az arab-izraeli konfliktus állandósulása erősítette fel azt a folyamatot, aminek eredményeként az OPEC egyszerű kartellből komoly politikai tényezővé lépett elő. A hatnapos háború után, 1967-ben a szervezet arab tagállamai külön – átfedésekkel – megalapították Olajexportáló Arab Országok Szövetségét (OAPEC), hogy egységes nyomást tudjanak gyakorolni az Izraelt támogató nyugati országokra. Bár nem jelentős olajexportőrök, az OPEC-hez Egyiptom és Szíria is csatlakozott. Az 1973-as jom kippuri háború felélénkítette a szervezet tevékenységét. Véleményük szerint azért tudott Izrael ellenállni Szíria és Egyiptom támadásának, mert a nyugat segélyeket nyújtott neki. Az OAPEC országai ezért 1973-ban olajembargót vezettek be az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán ellen.
A háború azonban csak meggyorsította az amúgy is erősödő folyamatokat. Tarthatatlan volt, hogy a nyugat olajfelhasználása évente 5%-kal növekedjen, míg ők közben továbbra is alacsony árat fizessenek a nyersolajért, és közben az inflációval vagy azt meghaladó mértékben emelkedő árakon adjak el termékeket a harmadik világ fejlődő országainak. Még az iráni Sah, aki Amerika legfőbb szövetségesének számított a térségben, is kirohant a szerintük igazságtalan állapotok miatt: 1973-ban a New York Timesnak nyilatkozva azt mondta: „Persze, hogy emelkedni fog az olaj ára, de még hogy! Önök [a nyugatiak] felemelték a búza árát, amit eladnak nekünk 300%-kal drágábban, ugyanezt tették a cukorral és a cementtel is... A tőlünk olcsón vásárolt nyersolajból készült termékeket százszor annyiért adják el nekünk... Akkor az úgy igazságos, ha mostantól mi is megemeljük a nyersolaj árát. Mondjuk a tízszeresére.”
Az apadó készletek miatt egy részük kénytelen visszafogni a kitermelést, egy részük, mint például Nigéria, a fokozódó szegénységre hivatkozva a kitermelés növelésével próbál meg nagyobb profithoz jutni. Az 1970-es években az OPEC ármeghatározó szerepet töltött be a világpiacon, és a világ kőolajexportjának 80–90%-át adták a tagországok. Amikor viszont egyre több nyugati ország (például Norvégia, Nagy-Britannia és az USA) kezdte meg – az OPEC-től való függetlenedés érdekében – a saját kitermelését és jelent meg a világpiacon a kőolajával,[vitatott] ezzel jelentősen gyengítette az OPEC ármeghatározó szerepét. Az OPEC részesedése azóta kb. 58%-ra csökkent, mely 1995-től folyamatosan csökkenő tendenciát mutat.
Működése
[szerkesztés]Az OPEC tagállamai birtokolják a Föld olajtartalékainak mintegy kétharmadát, és ők adják a világtermelés 40%-át és az export felét.
Az OPEC működésének köszönhetően a tagországok kétségkívül jelentősen több bevételre tesznek szert az olajból, mint korábban. Az amerikai szövetségi Energia Információs Hivatal szerint az OPEC országok 2004-ben 338 milliárd dollárért adtak el olajat, ami 42%-os emelkedés 2003-hoz képest. Még szembetűnőbb az emelkedés az olajválság előtti, 1972-es 23 milliárdos, és az 1974-es, az embargó utáni 140 milliárdos éves bevétel között (Danile Yergin: The Prize, 1991).
Tagországok
[szerkesztés]| ország | tagság kezdete | olajtermelés (2023) [hordó / nap] |
|---|---|---|
| Algéria | 1969 | 1 183 096 |
| Egyenlítői-Guinea | 2017 | 88 126 |
| Egyesült Arab Emírségek | 1967 | 3 393 506 |
| Gabon | 1975–1995;
2016 |
204 273 |
| Irán | 1960 | 3 623 455 |
| Irak | 1960 | 4 341 410 |
| Kongói Köztársaság | 2018 | 261 986 |
| Kuvait | 1960 | 2 709 958 |
| Líbia | 1962 | 1 225 430 |
| Nigéria | 1971 | 1 441 674 |
| Szaúd-Arábia | 1960 | 9 733 479 |
| Venezuela | 1960 | 750 506 |
| Összesen: | 28 956 899 | |
| A világ összes olajtermelése: | 81 803 545 | |
| Az OPEC részesedése a világ összes olajtermeléséből: | 35,4% | |
Korábbi tagok
[szerkesztés]| ország | tagság kezdete | tagság vége | olajtermelés (2023) [hordó / nap] |
|---|---|---|---|
| Angola | 2007 | 2023 | 1 144 402 |
| Ecuador | 1973;
2007 |
1992;
2020 |
475 274 |
| Indonézia | 1962;
2016. január |
2008;
2016. november |
608 299 |
| Katar | 1961 | 2019 | 1 322 000 |
Olajtermelő országok a Szervezeten kívül
[szerkesztés]- Európában: Norvégia, Oroszország, Egyesült Királyság
- Észak-Amerikában: Egyesült Államok, Kanada, Mexikó
- Ázsiában: Brunei, Omán, Jemen, Kazahsztán, Azerbajdzsán
- Dél-Amerikában: Brazília
- Óceániában: Kelet-Timor, Ausztrália
Források
[szerkesztés]- ↑ Member Countries. www.opec.org (Hozzáférés: 2026. április 28.)
- ↑ Vida Benjámin: Kilép az OPEC-ből az Egyesült Arab Emírségek. telex.hu (2026. április 28.) (Hozzáférés: 2026. április 28.)
További információk
[szerkesztés]
Magyarul:
Angol nyelven:
- Az OPEC honlapja
- History of OPEC upenn.edu
